Ha jól belegondolok, a művészetekhez valahogy mindig nagyon vonzódtam. Szerettem annak minden ágát: a festészetet, a színházat, a zenét, filmeket és hosszabb rövidebb ideig mindegyikkel szorosabb kapcsolatba is kerültem. Az apám által rám hagyományozott rengeteg, főleg klasszikus festészettel és szobrászattal kapcsolatos könyv korai forgatása ízlésemet úgy formálta, hogy szín és arányérzékem korán kifinomult, és minden szépség után különös vonzalmat éreztem.
Kamasz koromban rajzolgattam, festetettem, de inkább a gondolataim voltak jók, kézügyességem a profi kivitelezéshez már hiányzott. Nagyszerű felismerés volt számomra, amikor rájöttem, a fényképezőgép milyen csodálatos eszköz lehet ennek áthidalására. Belevetettem magam e tudomány kitanulásába, és igyekeztem minél hamarabb a munkáimat saját magam előhívni, kidolgozni. Mesterem rájött, hogy előbb-utóbb már nemcsak a tanácsaira nincs szükségem, de az új tanítványok kezdeti lépéseinek alakítását is rám bízhatja. Ennek egyik fontos jele volt, hogy a laboratórium kulcsához már a tudta és beleegyezése nélkül is hozzáférhettem.
Sokat dolgoztam, de megérte. Egyre jobb képeim születtek, és nagyon meg volt velem elégedve. Gyakran és büszkén mutogatott az újoncoknak, mint valami különleges példaképet, hogy lám ilyen fokra is eljuthat közülük bárki, ha van kitartása. Persze az otthonról hozott előnyöket ilyenkor nem hozta szóba. Voltak kedvenceim a tanítványai között, akiket nem annyira tehetségük, mint inkább szépségük miatt kedveltem, de soha nem jutott eszembe, hogy ennek legcsekélyebb jelét is mutassam. Egy alkalommal közülük az egyik felhívott, hogy új anyagot készített, amit sürgősen laborálni kéne és a mester engem ajánlott, mivel éppen elutazik valahova és nem ér rá.
Lemondtam a délutáni programomat, s a megbeszélt időpontban beültem a laborba, és vártam. Negyed órát késett és már éppen bosszankodva készültem volna hazafelé, mikor végre megérkezett. Hosszú, leomló, sötétbarna haja volt, kék szemekkel, formás ajkakkal, s a szája szögletében két kis apró gödörrel, ami minden mosolyánál még vonzóbbá tette. Nagyon magas volt. Éppen nyár elején jártunk, csak egy szandál volt rajta és még így is jóval százhetven felett lehetett. Nagy, kerek mellei kidomborodtak sárga blúza alól, karcsú dereka kilátszott az oldalt magasan felhasított ing alól. Hosszú, áttetsző, sötét mintás szoknyája bármennyire is lezseren bőre szabott volt, a fenekénél hosszában mégis izgatóan becsípődött és elöl is szorosan rátapadt formás combjaira, középen jelezve a rejtelmes dombocska formáját.
Csípője talán egy foknyit szélesebb volt az átlagosnál, de ez az ő korában még inkább izgatóbbá tette, hiszen ránézésre is rettenetesen jó fogása lehetett hátulról. Zavaromat igyekezetem egy pár csípős megjegyzéssel ellensúlyozni a késése miatt, amit ő pirulva vett tudomásul és láthatóan jobban zavarban volt már, mint én. Igazából nem akartam tőle semmit, mert féltem, hogy tolakodásommal esetleg rossz híremet kelthetem, de civilként szívesen ledöntöttem volna egy díványra. Elkértem tőle a filmet és mikor kezünk véletlenül összeért, nem tudom melyikünk jött jobban zavarba. Lekapcsoltam a lámpát és teljes sötétben fűztem be a filmhívó dobozba a tekercset egészen megfeledkezve a sötétkamra lámpáról. Aztán már újra világosban betöltöttem a vegyszereket és a szokásos rutin műveletekkel előhívtuk a negatívot. Szárítás után, mikor a nagyítóba helyeztem a filmet, hogy végre a papírképeket is elkészítsük, ahogy előre hajolt, hogy jobban lásson, a vállamra omlott hosszú selymes haja.
– Ne haragudj – mondtam – én így nem tudok dolgozni. Kösd hátra a hajad!
– Van a táskámban egy szalag, vedd ki kérlek, és kösd meg te! Én egyedül soha nem boldogulok vele. Addig én átfutok a képeken. Kinyitottam a táskáját, s legfelül egy csomag óvszert találtam, de mellette valóban ott volt egy színes szalag is. Kivettem és lófarokba kötöttem a haját, majd helyet cseréltünk és újra én ültem a nagyító elé. Valamilyen faluban fényképezte a házakat, és így a negatívon keresztül is látszott, hogy ügyesen fotózott. Előkészítettem a papír hívásához is a vegyszereket, a tálakat, csipeszeket, a fotópapírt. Lekapcsoltam a világítást és a sötétben indultam volna a sötétkamra lámpa kapcsolójához, de nem vettem észre, hogy közben a lány felállt, így én belebotlottam. Majdnem elestem és ijedtemben belekapaszkodtam. Félig a derekát, félig a tomporát érte a kezem és bizony jó volt a teste így jobban megtapasztalva is. Bocsánatot kértem, pedig éreztem, hogy ebben azért egy kicsit ő is benne volt, majd újra felkapcsoltam a lámpát, majd újra én ültem a gép elé.
Odahúzott egy másik széket és szorosan mellém ült. Amikor az első képet néztük, olyan közel hajolt a fejemhez, hogy a forró leheletét is éreztem az arcomon, miközben finom gyöngyvirág illat csapta meg az orromat. Ekkor már nagyon remegett a hangom, alig mertem megszólalni, de hősiesen tűrtem és nem vettem a lapot. Nem mertem kezdeményezni, mert úgy gondoltam, ez még mind lehet a véletlen műve is.
-Tetszik? – kérdezte.
– Igen jók a képek-válaszoltam.
– És ez? – azzal beletúrt a hajamba.
Naná, hogy tetszett. Végre feloldódott bennem is a görcs. Akkor már nem érdekelt, hogy mit mesél a többieknek, szabadnak éreztem a pályát. Vessen magára, ha felébresztette az alvó oroszlánt.
Felálltam, mert élvezni akartam, hogy egy ilyen sudár nőt ölelhetek. Egy mozdulattal kibontotta a haját, megrázta a fejét, s a csodálatos hajzuhatag beborította a karomat, ahogy átöleltem. Egyik kezemmel a nyakát, másikkal az állát érintve gyengéden megcsókoltam.
Óvatosan haladtam előre a nyelvemmel, mert királynői termete ellenére simogatása tele volt gyengédséggel. Finoman csókolt ő is, de kezét hátul már a nadrágomba túrta. Ezen felbátorodtam és egyik kezemmel a blúza alá nyúlva a mellét kezdtem simogatni, míg másikkal a hosszú szoknyát igyekeztem felhúzni, hogy elérjem a bugyija szélét. De hiába, nagyon hosszúnak bizonyult. Kigomboltam hát a blúzt, majd a saját ingem is és úgy bújtam hozzá. Mellkasomon éreztem selymes bőrét, és kemény mellbimbóját, amit gyengéden hozzám dörzsölt. Akkor újra a szoknyáját támadtam meg. Két kézzel persze könnyebb volt. Felhúztam olyan magasra, hogy a kezemmel szabadon garázdálkodhattam.
Benyúltam hátul két oldalról a bugyijába és úgy szorítottam magamhoz. Éreztem, ahogy a hímvesszőm a szeméremdombját dörzsöli és ő is igyekezett mindjobban hozzám tapadni. Egyik kezemet kihúztam a bugyijából és az inge alatt óvatosan végigszántottam a hátát, amitől libabőrös lett, remegett, majd még jobban hozzám bújt, másik kezemmel pedig hátulról egyre jobban előre haladva a combjai között elértem a benedvesedett hüvelyét.
A lány olyan magas volt, hogy középső ujjammal könnyedén behatolhattam, ami halk sóhajokat csalt elő ajkairól. Azonnal kigombolta a nadrágomat, egy mozdulattal letolta az alsómmal együtt, ágaskodó péniszemet a szoknyáját elöl is felhajtva, nedves bugyiján keresztül a puncijához dörzsölte. Szépen lassan, egyre arrébb tolta a bugyit, míg végül már a megduzzadt szeméremajkai közti nyílást is éreztem a lüktető makkom tetején. Gyorsan a táskája után nyúltam, kivettem egy óvszert, felhúztam, és minden erőmmel azon voltam, hogy azonnal benyomuljak a kívánós puncijába.
Nem sikerült, csak a combja között reszeltem, ami így is csodálatos volt, de én azonnal és teljesen magamévá akartam tenni. Egyik lábát feltette a székre, kicsit nagyobb terpeszt csinált, így én jobban a lába közé fértem és már bent zakatoltam a paradicsomban. Lábát visszavette a székről és így állva szexeltünk tovább. Fantasztikusan mozgott. Nagyon ügyelt, hogy nehogy kicsússzak a vaginájából, de élvezte is, hogy csiklóját minden egyes behatolás alkalmával finoman simogatja, vagy éppen paskolja a lengő herezacskóm.
Mindkét kezével a faromba markolt, úgy húzott magába. Én is a hátsójába kapaszkodtam, miközben egyik ujjammal a popsijába is bekéredzkedtem. A tempó egyre gyorsabb lett, már alig bírtunk állni, úgy remegett a lábunk és pillanatok múlva egymás fülébe lihegve szinte egyszerre élveztünk el.
Óvatosan, még mindig egymásba olvadva leültünk egy székre úgy, hogy velem szembe fordulva az ölembe vettem és tovább csókolóztunk. Gyönyörű mellei szinte rám olvadtak, annyira magához szorított és nem igazán értettem mitől indult be ennyire, hogy egymást alig ismerve ennyire rám hangolódott. Kérdezni nem mertem, inkább élveztem a helyzetet. A sötétkamralámpa piros fénye hangulatos hátteret adott légyottunknak, amit megrendezni sem lehetett volna jobban.
Amikor éreztem, hogy péniszem lankadóra vette, kibújtam, az óvszert egy zsebkendőbe csomagoltam és a labor, ha nem is túl kényelmes, de legalább finom, meleg vizes csapjánál megmosakodtam. Amikor végeztem, odaálltam a szék elém mire ő egyszerű természetességgel szájába vette a faszom még félig duzzadt tagját. Olyan szakértőén dolgozott rajta, hogy nemsokára ismét teljes hosszában díszelgett. Ekkor elé térdeltem, végre levettem teljesen átnedvesedett bugyiját, majd előrecsúsztattam a popsiját a szék elejéig, combjait széttártam és gyengéden szívogatni, nyalogatni kezdtem a csiklóját. Azt akartam, hogy most csak ő élvezzen és ez igencsak kedvére való volt. Egyre jobban kitárta a kaput, így én kényelmesen dolgozhattam. Hamar és újra ugyanolyan intenzitással élvezett el, mint az előbb.
Amikor felálltam, megköszönte önzetlenségemet és már újra az ajkaival dolgozott a péniszemen. Az előbbi izgalmas játéktól én még mindig transzban voltam, ezért sok dolga nem volt. Amikor újra kőkeményen meredt péniszem, egyszerűen megfordult, előrehajolt a széken, megfogta a faszomat és könnyedén a popsijába vezette. Az egész dolog részéről olyan egyszerűnek tűnt, hogy kívánnom sem lehetett volna jobbat. Óvszer nélkül, a természetes nedvek olyan sikamlóssá tették férfiasságom előtt az utat, hogy nemsokára én is újra elélveztem, melyet csípőjének tökéletes mozgásával még örömtelibbé tett.
A gyönyörtől szinte mozdulni sem tudtam, de akkor ő ültetett az ölébe és fáradt hímvesszőmet, ráncosra ernyedt makkomat cirógatva próbált újra élesztgetni. Ez azonban abban a pillanatban már nem igazán volt eredményes, mégis elégedett, kacér mosollyal nyalta tisztára a farkamat, majd a makkom körüli karimát. Ez egy csodálatos élmény és alkalom volt mindkettőnk számára és sajnos egyben megismételhetetlen is. Valami volt akkor a levegőben és ez összehozott minket egy délutánra.
Ja, és a képek? Azok is jók lettek. A mesterünk mindkettőnket megdicsért, mikor másnap megmutattuk neki. Később még kiállításokon találkoztam a lánnyal. Igazi jó fotós vált belőle…
Betöltés ...
