Kefélés a kapitánnyal

Barcelonában szálltunk hajóra, Judit, Péter és én. Ragyogó május volt éppen, a kikötő felé vezető úton mindenütt szexi spanyol nők sétáltak, ravasz szabású tavaszi ruháik egyre többet mutattak a tél sápadt „fehérségét” őrző bőrükből. Judit és én izgatottan karoltunk egymásba, ahogy felsétáltunk a világoskék korlátos pallón a hatalmas Costa tengerjáró fedélzetére, míg Péter a hordárokkal vesződött, akik alig látszottak ki tarka-mintás bőröndjeink és vidám-csíkos kalapdobozaink rengetegéből. Kabinunk a hatalmas hajó középső fedélközében volt, szoros szomszédságban Lucian tengernagy privát lakosztályával.

A Tengernagy mindjárt az első est fényűző vacsorájánál bemutatkozott nekünk és utazásunk végéig nem is szakadt el izgalmas társaságunktól.

Úgy hiszem, Judit bájai vonzották hozzánk, és ő ezt egy cseppet sem bánta.

Még sokkal később – New York-i tartózkodásunk alatt is tucatjával érkeztek a kisebb-nagyobb divatos csomagolású ajándékdobozok a Tengernagy összetéveszthetetlen, szálkás írásával Juditnak és nekem címezve.

Utazásunk harmadik estéjén történt, hogy a Tengernagy először kopogtatott őt hozzánk, szolid kényelemmel berendezett kis kabinunkba. Kopogtatására én nyitottam ajtót, hajam rózsaszínű törölközőturbánba csavarva – hisz Judittal fürödtünk éppen.

Péter pedig lustán szivarozott, elnyújtózva a csíkos kanapén.

–    Jöjjön csak, jöjjön Tengernagy! – tártam szélesebbre a kabin világoskékre lakkozott ajtaját.

Lucian félénk kézcsókkal adott át egy doboz ínycsiklandó pralinét, bajusza és szakálla ezüst szálai a kézfejemet cirógatták. Majd Péter barátságos invitálására a maga visszafogottságával helyet foglalt egy magányosan álldogáló karosszékben.

A következő pillanatban Judit lépett a szobába, lába ujjáig vizesen, aranyszőke fazonra nyírt punciszőrén zuhanypermet csillogott. Szemem önkéntelenül is a Tengernagy pedánsán vasalt tiszti nadrágjára tévedt és örömmel láttam, hogy Barátnőm látványa egyáltalán nem hagyta hidegen. Hímtagja máris ágaskodott odabent a tengerkék nadrágban Judit és én cinkosan összemosolyogtunk. Barátnőm ruganyos léptekkel a Tengernagy karosszékéhez lépdelt, és ujjbegyével játékosán megcirógatta a férfi vaskos combját.

– Megengedi, hogy ideüljek? – kérdezte lágy hangon, és a választ meg sem várva nedves popsijával máris Lucian ölébe huppant.

– Ó, milyen kemény máris ez a pénisz! – kacagott Judit – Gomboljuk csak ki gyorsan ezt a nadrágot, mielőtt szétpattognak azok a szegény gombjai! – és ügyes ujjai már oldották is ki a Tengeri Medve feszülő sliccét.

A Tengernagy zavartan köhécselt, és segítségkérőn Péter felé pislogott.

Válaszképpen Péter intett nekem, és mire hozzáléptem kezében máris ott ágaskodott kőkemény farka, készen rá, hogy beleüljek.

– Elég kemény már már a faszod? – kérdeztem Pétert, és farkát gyorsan a számba is vettem. Csak úgy, ellenőrzésképpen.

Péter egy picit hátrébb csúszott a kanapén, hogy kényelmesebben szophassam már félig kemény, de így is méretes faszát. Ujjai lágyan a hajamat cirógatták, időnként kedve szerint mozgatta a fejemet hol erre, hol arra, hogy nyelvemmel pont ott izgathassam, ahol a legjobban szereti; a fityma fékének makkhoz való csatlakozásánál. Judit ezalatt kigombolta a Tengernagy ingét, és ujjai pajkosan masszírozták a férfi puha, sápadt-színű mellbimbóit.

A Tengernagy nyugtalanul fészkelődött a helyén, csak bámult, le nem vette rólam a szemét.

Nagy áhítattal nézte, ahogy szoptam Péter nedvesen remegő farkát. A Tengernagy mohó pillantásától és Péter egyre keményebbé merevedő péniszétől persze az én puncim is bizseregni kezdett. Ekkor Péter derékon ragadott, és a szoba közepén álló üvegasztalkára ültetett, lábaimat lazán szétnyitva.

– Jöjjön, Lucian! Kóstolja meg ezt a fenséges pinát!

Judit gyorsan karon ragadta a Tengernagyot és az asztalkához vezette.

– Térdeljen csak ide! – invitálta – ó, csak nincs még mindig zavarban?! Vagy talán sosem kóstolt még ilyen finom és kívánatos puncit?! Lucian Tengernagy remegő orrcimpáiból mindannyian azonnal tudtuk, hogy bizony ez lesz az első alkalom. Combjaimról egészen hátracsúsztattam a kék-azúr köpenyt, és akkor Judit közelebb lépett, majd finoman szétnyitotta a szeméremajkaimat és egy konyakos csokibonbont helyezett a nedves, rózsaszínű vagina-nyílásomba.

– Szereti a bonbont, Tengernagy? – kérdezte kihívó hangon. Lucian meglazította tiszti nadrágszíját, és heves mozdulattal combjaim közé térdelt. Nyelvének első, ügyetlen mozdulatait látva Judit kuporodott mellé és picit félretolta a Tengeri Medve ősz halántékát, hogy megmutathassa – hogyan is szeretem, ha a puncimat nyalják. Lucian előrántotta a lilára dagadt makkban végződő farkát, mialatt kéjesen simogatta, masszírozta a heréit. Barátnőm édes ténykedését bámulta. Tekintetemmel Judit popsija felé intettem, arra buzdítva Tengernagyunkat, hogy verje csak be neki az ágaskodó nagy faszát. Valójában nem nagyon kellett neki ez a biztatás. Egy szempillantás alatt merev péniszére fűzte Juditot, és hevesen pumpálni kezdett benne.

Judit egy pillanatra abbahagyta a csiklóm ingerlését, és csípőjét ritmikusan mozgatva lustán hagyta kefélni vagináját.

De Lucian újra megkívánta sötét-rózsaszín ajkaim ízét. Mert a vágytól a nedves puncim lassan megolvasztotta a behelyezett bonbont, és most lágy csokoládékrém borította szétnyíló ajkaimat. A Tengernagy kóstolgatta is buzgón, ujjai hegyes mellbimbóimat cirógatták. Judit így megárvult popsiját most Péter vette férfias lendülettel kezelésbe.

– Szereti a nyalánkságot, édes Lucian? – lehelte kíváncsian Judit, és négykézláb ügyesen közelebb csúszkált hozzám, hogy fürge kis nyelvét a számba dughassa. Judit imádott velem csókolózni, ha közben hátulról vadul kefélték. Én pedig imádtam érezni elakadó lélegzetét lent a torkomban, amikor a seggében mozgó fasz kiszorított már a tüdejéből minden levegőt. Ám akkor hirtelen összezártam a térdeimet, szelíden eltolva a Tengernagy fejét. Barátnőm ekkor elvett a komód ezüsttálcájáról egy csinos ívű banánt, és combja belső, pihés bőrét kezdte simogatni vele.

Jöjjön, hámozza meg! – csalogatta begörbített mutatóujjával ágaskodó pénisszel megmerevedett Tengernagyot. Aztán étvágygerjesztésképpen picit megroppantotta a gyümölcs keserű-sárga héját, és a banán csücskét nyirkos pinájába mártotta.

Ez is lesz olyan finom, mint a barátnőm bonbonja! – biztatta Péter. A Lucian megzavarodva pillantott hol rám – hol Juditra.

Nem is tudta igazán, hogy kit kóstolgasson.

Végül Judit ajkait választotta. Mohón mártogatta a szerencsés déligyümölcsöt a barátnőm édes kis vaginájába. Mártotta, – nyalta, – harapta , amíg csak a banán el nem fogyott és akkor a vágytól még mindig kőkeményen meredező faszára vonta széttárt combú barátnőmet. Péter mutatóujját a csiklóm kicsiny gombjára szorította, és miközben Lucian rengő, széles derekát néztük – addig dörzsölgette, míg csak felsikoltva el nem élveztem.

Tengernagyunknak ez már túl sok volt; Párnás ujjaival tekintélyes méretű heregolyóit paskolgatva farka elsült Judit seggében, de barátnőm módfelett értett hozzá, hogyan kell az ernyedő péniszt ügyesen megfeszített záróizmaival egy kis  ideig még benntartani a popsijában.

Amikor a hímvessző ernyedten kicsusszant a segglyukából, gyengéden visszaültette az elpilledt Luciant a kényelemes karosszékbe, ő maga pedig a szőnyegre telepedett a vaskos, húsos combok háromszögébe.

Mind Péterre vártunk.

Én nagyon is jól tudtam, hogyan fogjak hozzá. Farka fölé térdeltem, hogy nyitott szeméremajkaim buja látványát közben a Tengernagyék is kedvükre élvezhessék. Lassan végigfuttattam megnedvesített ajkaimat Péter mellkasának bőrén. Nem siettem. Apró harapásokkal izgattam lassan keményedő férfias kis mellbimbóit, és kezem futó simogatásokkal tartotta kemény készenlétben izmos combjai közt ágaskodó farkát.

– Gyerünk, harapd meg – hörögte Péter és csípőmnek lökte medencecsontját. Hirtelen mozdulattal ráhuppantam a péniszére, és ügyesen meglovagoltam azt.

– Majd később haraplak. Most inkább a faszodat akarom érezni. Érzed, ahogy összeszorítom a vaginám? Érzed, ahogy szorítom a faszod? – Rákacsintottam.

Szinte a bíborvörös méhemig hatoltak Péter heves lökései. Makkját, mint egy pont a vaginámra szabott dugattyút éreztem a hüvelyemben mozogni – fantasztikus érzés volt. Megbabonázva néztem csillogó, párás tekintetű szemeit és egészen addig nem hagytam abba a lovaglást, amíg azt a pici felvillanást meg nem láttam hatalmasra tágult pupillájában.

Ekkor puhán felemelkedtem, és testhelyzetet váltva újra számba vettem azonnal eldurranó eres farkát. Ujjai a hajamat és vállamat markolták. Tudván, hogy Péter ezt szereti, olyan erősen szoptam és szívtam a makkját, ahogy csak tudtam, engedve, hogy megvadult péniszét egy-egy pillanatra, pihenés képen lenyomja egészen a torkomig. Nem kellett sokáig szopnom, hamar éreztem is ahogy a tűzforró ondóját belövellni az éhes számba. Judit felsikoltott örömében, és felindultan szájon csókolta a Tengernagyot. Én még mindig Péter arcát simogattam, izzadt hajtincseit ujjamra kunkorítottam és beszívtam spermája lassan hűlő vadgesztenye-illatát.

– Jó volt? – kérdeztem gyöngéden.

De ő nem válaszolt. Sosem tette.

Arcának lágy vonásai lassanként visszarendeződtek korábbi szigorú kifejezésükbe. Elegáns rózsafa-dobozából ujjai közé csippentett egy újabb szivart, és intett Juditnak, hogy tüzet kér.

Csalódott sóhajjal segítettem felöltözni a Tengernagynak. Judit megigazgatta összekuszálódott tiszti vállrojtjait, és a kabinablakon kihajolva kecses csókot lehelt a távozó Lucian tengerkék kabátjának.

A karosszék kihűlt támlájának vetve meztelen hátamat csak bámultam a szivarozó Pétert és Juditot, aki úgy tért vissza fürdőszobai elfoglaltságához, mintha abszolút semmi sem történt volna.

Valahol a hátsó fedélközben vacsorához kongattak éppen. Aranypapírba csomagolt bonbonjaim szétszóródott árnyékot vetettek a sápadt üvegasztalkára.

Arra gondoltam, szivar szeretnék lenni. Egy karcsú kis szivar, Péter nedves ajkai közé szorítva. Vagy ropogósra vasalt férfiing, rágombolva izmos mellkasára. Vagy egy fél pár zokni.

Végül is mindegy – Csak Péteré legyek.