A férfi nemi szervei

Ahhoz, hogy megértsük a férfitest reakcióit, meg kell ismernünk annak felépítését, valamint azokat az alapvető szükségszerűségeket, amelyeknek engedelmeskedik.

A nemi szervek feladata a fajfenntartás. Az ondósejt a nő testében termékenyíti meg a női ivarsejtet, a petesejtet. A férfi nemi szerveinek feladata a hímivarsejtek (spermiumok vagy ondósejtek) előállítása és eljuttatása rendeltetési helyére, a nő nemi szervbe. A petesejtek a petefészkekben termelődnek, a spermiumok a herékben.

A férfi nemi szervei döntően külső elhelyezkedésűek, jól láthatóak, ugyanakkor a női nemi szervek teljes egészében rejtettek.

A férfi nemi szervei

A heréknek (1) kettős szerepük van: spermium- és férfihormon-termelés (tesztoszteron). A hímivarsejtek a mellékherékbe (2), onnan az ondóvezetékbe (3), majd a húgycsőbe (4) jutnak. Ez utóbbi a hímvessző makkjánnál (5) végződik, amelyet a fityma, vagyis a hímtag előbőre (6) véd. A hímivarszervet pénisznek (7) nevezzük. Az ondóhólyag (8), a prosztata (9) és a Cowper-mirigy (10) az ondótermelésben segédkeznek.

A hímvessző

A hímvessző (pénisz) egy vezetékből (húgycső) és három merevedésre képes (erektilis), hengeres testből áll. Felül, egymás mellett helyezkedik el – a szeméremcsonthoz tapadva – a két nagyobb barlangos test. A harmadik, a szivacsos test a húgycsövet veszi körül.

A hímvesszőt a makkig (a pénisz feje) bőr borítja, mely önmagába visszahajló réteget képez a makk felett. Ez a része a fityma. A fityma a makk alsó részéhez vékony bőrnyelvecskével tapad. Ez a fitymafék vagy kantár. Gyermekkorban a fityma hosszú és a makkot mindig elfedi, felnőttkorban többnyire csak a makk alsó harmadát borítja.

A szivacsos test két vége kitüntetett szerepet játszik a szexuális életben: elöl a makkon számtalan idegvégződés található, ezért rendkívül érzékeny és képes az erotikus ingerek továbbítására, míg hátul a bulbus (hagymaszerűén domborodó rész) kitágul a sperma kilövellésekor (ejakuláció), ami intenzív örömérzetet biztosít a férfi számára.

A barlangos testeket apró rekeszek ezrei alkotják, amelyek képesek vérrel feltöltődni, amitől megnagyobbodnak és megkeményednek. Létrejön az erekció, aminek köszönhetően a hímvessző el tudja juttatni a hímivarsejteket rendeltetési helyükre, vagyis a nő hüvelyébe.

Az ejakuláció során a spermiumok a húgycsövön haladnak át. A húgycső a vizeletkiválasztó-rendszerhez tartozó vezeték, melyen keresztül a vizelet a hólyagból a külvilágba jut, és a hímvessző (pénisz) teljes hosszán végighúzódik. A húgycső közös végső útszakasza a vizeletkiválasztó-rendszernek és az ivarszerveknek.

A herezacskó

Külső megjelenését illetően a hímvessző eredése alá lóg. Ugyanakkor már kívülről észrevehető egy barnás sáv, mely elölről hátrafelé vonul és a herezacskót két részre szétválasztó rétegnek megfelelően fut le. A herezacskó bőre vastag, ráncolt és szőrzet fedi. Ezek a ráncok többé-kevésbé kifejezettek, mivel e bőr alatt összehúzódásra alkalmas izomrostok találhatók. A herezacskó térfogata következésképpen rendkívül változó. Lóghat is feltűnően, de egészen vissza is húzódhat a hímvessző mögé.

A herezacskó – vagy scrotum – a férfiasságért felelős két mirigyet, a heréket tartalmazza. Könnyedén kitapinthatok a burkokon keresztül, de körültekintéssel kell ezt végezni, mert rendkívül érzékenyek. Ovális alakúak, fő tengelyükkel ferdén előre és felfelé döntött helyzetűek, kemény tapintatúak. Átlagtérfogatuk tizenöttől huszonöt köbcentiméterig is terjed. Hosszúságuk negyventől ötven milliméterig, vastagságuk húsztól harminc milliméterig, szélességük (egyik szélétől a másikig) huszonöttől harmincöt milliméterig terjed.

Ha óvatosan megtapintjuk a heréket, fölül és hátul, azaz a felső szél mentén egy kicsiny szervet érezhetnek, mely a heréket sisakforgóként fedi, ez a mellékhere.

A here

Ez a tojásdad alakú, páros szerv (két mirigy) a férfiasság „karmestere”. Többrétegű burokban, a herezacskóban (scrotum) a hasfal rétegeinek jobb és bal oldali kitüremkedésében, a hasüreg alatt helyezkedik el. Mindkét herét egy-egy kötőszövetes tok veszi körül, mely elágazódva kötőszövetes sövényt képez, így tagolva lebenyekre a hereállományt. A lebenyek tartalmazzák az ondósejteket termelő herecsatornákat. A here két területen fejti ki tevékenységét: a spermiumtermelésben és a férfihormon-termelésben.

A hereburok legbelső rétegét a kettős falú hashártyanyúlvány (tunica vaginalis propria) képezi. A két fal közti rés kóros körülmények között üregesen kitágul, például visszér esetén itt halmozódik fel a folyadék. A herezacskó belsejében mindkét here felszínét egy-egy vastag, rostos, fehér tok (tunica albuginea) veszi körül, amelyből piramis alakú térközöket körülhatároló, kötőszövetes kötegek indulnak ki a here állományába. Minden piramisban három herecsatornácska található. Ez a sajátos hereszövet valójában egy erősen kanyargós csatornarendszer. A herecsatornácskák összerendeződve a here és a mellékhere határán hálózatot képeznek. Ebből a hálózatból körülbelül 12-18 db kanyargós cső (ductus efferens) indul a mellékhere fejébe, ahol egyetlen vezetékké, a mellékhere-vezetékké egyesül. Ez a vezeték a mellékhere farokrészében folytatódik, az ondóvezetékbe (ductus deferens) megy át, majd az ondóhólyag kivezető csövével egyesülve a húgycsőbe torkollik.

A herék belsejében, különösen a herecsatornácskák falát alkotó sejtekben, termelődnek a hímivarsejtek. Ez a folyamat a spermatogenezis. A hímivarsejteket a húgyhólyag és a végbél között elhelyezkedő ondóhólyagocskák tárolják. A spermiumtermelés a here térfogatának 60 százalékát veszi igénybe.

A herék másik feladata a férfihormon-termelés. A herecsatornácskák közötti térben elszórtan elhelyezkedő sejtecskékben folyik a tesztoszteronkiválasztás (férfi nemi hormon). Ez a terület a spermiumok termeléséért és szállításáért felelős összes szervet ingerli: az agyat, a nemi mirigyeket, az izmokat, a hímvesszőt stb. Mindez egyetlen célt szolgál, azt, hogy a hímivarsejtek a lehető legközelebb kerüljenek a méhnyakhoz.

Here mítosz

Sok férfi feltételezi, hogy a herék mérete befolyásolja a szexuális erőt és teljesítményt, azonban az igazság az, hogy ez nem függ herék a méretétől, vagy az alakjától. A legtöbb férfinak két heréje van, de akadnak olyan férfinak is, akiknek csak egy leszálló heréje heréje van, és ők tökéletesen működőképesek. A nemi vágyat elsősorban a gondolkodásmód befolyásolja, nem pedig bármely szerv anatómiai alakja. A két here soha nem egyforma. Többnyire az egyik (általában a bal) lejjebb lóg, mint a másik.

Az ondóvezeték

A spermiumoknak meg „kell” találniuk azt az utat, amelyen keresztül a férfi testéből eltávoznak, és ezt az ondóvezetékek teszik lehetővé. Annak ellenére, hogy öt nagy részét különböztetjük meg, egy és ugyanaz a cső alkotja, melynek átmérője fokozatosan növekszik, és végül a hímvessző végén a húgycsőnyílásba torkollik.

Ugyanakkor minden – a herét alkotó – ondóvezeték a here szélén egy finom csatornahálózatba torkollik, amelyet retetestisnek nevezünk, ebből körülbelül öt-hat kanyargós cső vezet az egyetlen vezetékbe, amelyet mellékherének nevezünk.

A mellékhere képezi az ondóvezeték első szakaszát. Három-négy centiméteres területen fedi a herét. Valójában ez a csatorna olyan vékony és olyan kacskarin-gós, hogy kisimítva öt méter hosszúságú. Belső átmérője három tized milliméter. A mellékhere szerepe a spermiumok továbbjuttatásából áll, azonban jelentősen hozzájárul azok érlelési folyamatához is, aminek során megszerzik megtermékenyítőképességüket. Sajnos bizonyos nemi úton terjedő betegség kórokozóinak is kedvenc megtelepedési helye a mellékhere. Egyúttal ezek váltják ki az okozott gyulladás révén a vezeték elzáródását, megszüntetve ezzel a spermiumok tovahaladásának lehetőségét.

Az ondóvezeték a mellékhere folytatásaként hajtűkanyart képez. Harmincöt centiméter hosszú, belső átmérője növekszik és eléri az öt tized millimétert; külső átmérője két milliméter. Nagy keménység jellemzi, amely könnyen kitapinthatóvá teszi a here vizsgálatakor. E tulajdonságának köszönhetően a sebészek célpontjává vált, ugyanis könnyű hozzáférhetősége révén, lekötésével megszüntethető a spermiumok tovahaladása, így az ezt óhajtó férfiak műtéti fogamzásgátlása vált lehetővé. Az ondóvezeték (ductus deferens) a hímvessző gyökeréig fut, majd behatol a hasfalon keresztül a hasüregbe, elhalad a húgyhólyag felett, majd alatta, miközben az ondóvezeték hólyagszerű tágult szakaszába megy át, majd az utolsó előtti szakaszba torkollik, az ondóvezeték és ondóhólyag közös, nagyon rövid kivezető csövébe, végül pedig ez utóbbi a húgycsőbe. Ez a kettős funkciójú vezeték a húgyhólyagból ered, s a dülmirigyen keresztülhaladva a hímvessző nyílásán ér véget. Az említett két funkció a vizeletürítési (mivel rajta keresztül távozik a vizelet a húgyhólyagból) és a nemi, mivel a spermiumok „kölcsönveszik” a külvilágba történő igyekezetükben.

Járulékos mirigyek

Prosztata

A férfi nemi szervekhez bizonyos mirigyek is tartoznak, a prosztata vagy dülmirigy, amely egyszerre tartozik a nemi és a húgyúti szervekhez, és a két Cowper-mirigy. Működésük és méretük a nemi hormonok hatásaitól függ.

A nagyjából gesztenye alakú és körülbelül 15 gramm súlyú prosztata közvetlenül a húgyhólyag alatt helyezkedik el és felülről lefelé haladva a húgycső szeli át. Nyugalmi helyzetben a prosztata körülbelül 1 ml váladékot termel, ez a mennyiség szexuális izgalom hatására megnő.

A két, borsónyi méretű Cowper-mirigy a bulbus mögött helyezkedik el, és a húgycsőbe torkollik. A prosztata és a Cowper-mirigyek termelte váladék, valamint a spermiumok (ondósejtek) együtt alkotják a spermát (ondót).

A magömlés előtt a Cowper-mirigyek váladéka kerül először a húgycsőbe, hogy megtisztítsa azt a vizeletmaradványoktól. Másodjára a prosztataváladéka halad végig a húgycsövön, végül az ondóhólyag ivarsejteket is tartalmazó váladéka lövell ki.

A prosztatának rendkívül fontos szerepe van a megtermékenyítésnél, mert váladéka megnöveli az ondó tömegét és csökkenti annak sűrűségét. A prosztata enzimei elsőként érkeznek a vaginába, és közvetlen kapcsolatba kerülnek a méhnyakkal. Itt az ondóhólyag váladékának hatására megalvadt spermát oldani kezdik, s így a folyamatosan kiszabaduló spermiumok azonnal bejutnak a nyakcsatornába.

A sperma (görög szó) magot jelent. A spermium (ondósejt) a férfi szaporító sejtje, magömlésenként 200-400 millió hímivarsejt távozik.

Mellékhere

Hátul, a herék felső szélén tapintható kicsiny szerv, az ondóvezeték első szakasza a mellékhere. A vékony és kacskaringós csatorna hossza kisimítva körülbelül öt méter. Feladata a spermiumok továbbjut-tatása és jelentős szerepe van azokban az érlelési folyamatokban, melynek során megszerzik termékenyítőképességüket

 Az ondóhólyagok

Két, 5-6 centiméter hosszú zsebecske, mely a húgyhólyag mögött, a prosztata felett és a közös ondóvezeték tágult szakaszától kifelé helyezkedik el. A nevükkel ellentétben nem tartalmaznak spermiumokat, azonban olyan anyagokat választanak ki, amelyek serkentik az ondótermelést. Kivezető járatuk a közös ondóvezetékbe csatlakozik. A két ondóvezeték a húgycsőbe nyílik annak hátsó felszínén található két kis ovális nyílásán keresztül. E két nyílás között kis bemélyedés formájában fedezhetjük fel az utriculus prostaticus nevű fejlődéstani maradványt (mely az embrionális élet során a női méh csökevényének felel meg). Húgycsőtükrözés során könnyedén felismerhető a húgycsőnek eme domborulatán elhelyezkedő három nyílás.

A spermiumok útja

A spermiumok által megtett útvonal „békés”. Csupán hagyniuk kell magukat kipréselődni az ondóvezetéken át a mellékherékbe, majd a közös ondóvezetékbe. Minden vezetékben a benne lévő folyadék továbbítását szavatoló izomzat van. A közös ondóvezetékben találkoznak az ondóhólyagok termelte váladékkal. A húgycsőben meghígulnak a prosztatanedvben. A magömlés során távoznak a húgycsőből.

A spermiumok továbbítása, termelése is a tesztoszteron hormontól függ. Nélküle a járulékos mirigyek elsorvadnak és váladéktermelésük leáll. A hímivarszervek összessége megreked, „kiszárad” és „kialszik”.

A hímivarsejt

Az ondósejt vagy spermium mérete nem haladja meg az 50 millimikront. Az apró mozgékony sejt három részből áll: a 4-5 millimikron hosszú, tojásdad és ellapított fejrész tartalmazza a genetikai állományt hordozó magot. Az összekötőrész nagyjából a fejjel azonos hosszúságú, és az energiatartalékot tartalmazza. A körülbelül 45 millimikron farokrész (flagellum) biztosítja a mozgást.

A spermiumok akkor válnak igazán mozgékonnyá, amikor kapcsolatba kerülnek a prosztata váladékával.

E pillanattól kezdve – figyelembe véve mikroszkopikus méretüket – helyváltoztatási sebességük jelentősen megnő, képesek percenként 3-4 millimétert is előrejutni. Sebességüket a hüvelyben is megőrzik, mintegy 30-40 óráig, ezután mind helyváltoztató, mind megtermékenyítőképességük is elvész

A női nemi szervek váladékainak enyhén lúgos kémhatása segíti a hímivarsejtek haladását. A petefészekben termelődő petesejt 28 naponként, a tüszőrepedés után kiszabadul és a petevezetékbe jut. A méhnyaktól a petevezeték nyílásáig (szájadékáig) – ahol a petesejt található – a spermiumok valamivel több mint egy óra alatt jutnak el.

Valójában minden hímivarsejt tartalmazza kis mennyiségben azt a behatolást elősegítő enzimet, amely reakcióba lépve a petesejtet körülvevő védőburokkal képes azt fokozatosan feloldani. Ám ahhoz, hogy a folyamat eredményesen végbemehessen, szükség van a sok milliónyi hímivarsejt jelenlétére, melyek közül csak egy jut el a petesejt belsejébe és termékenyíti meg azt.

Férfimeddőségről akkor beszélnek, ha a magömléskor kilövellt hímivarsejtek száma 60 millió alatt van, vagyis egynegyede az átlagos mennyiségnek.

Gonadotropinok

Az LH-t és az FSH-t gonadotropinoknak nevezik, mer a here és a petefészek táplálását irányítják. Ezeket a mirigyeket gonádoknak hívjuk, mert ezek felelősek, szaporodásért. Ha ezeket a mirigyeket nem serkentik a gonadotropinok, akkor atrofizálnak. Az LH és FSh kezdőbetűje hormonok érthetetlennek tűnnek, mivel annak idején nevüket a petefészek és a hipofízis közötti viszony alapján kapták, azonban ezek minden vonatkozásban ugyanazok a hormonok, melyek a férfi és női szervezetben egyaránt jelen vannak.