Orvostanácsadónkat egymás után ketten is megkeresték az utóbbi napokban, és mindketten arról panaszkodtak, hogy újabban nehezen jutnak el a kielégülésig a szexuális együttlétek során.
A férfiaknál ez viszonylag ritka eset, ám a nőknél annál gyakoribb. Ugyanis a férfiak orgazmuskészsége már a serdülőkorban magától megjelenik – általában az úgynevezett éjszakai magömlésekkel – , és minthogy ezáltal rájönnek a szexuális kielégülés élvezetességére, maguk is igyekeznek ezt előidézni, és partnerük nem lévén, rászoknak az önkielégítésre. Ami legtöbbször igen könnyen megy nekik, így aztán többnyire megszokják, hogy 1-2 perc alatt kielégülnek. Később pedig ezt a szokást akarva-akaratlan átviszik a partnerkapcsolataikba. (Ott persze nem válik előnyükre.)
A nők ezzel szemben nem jönnek bele olyan könnyen a szexbe, mert náluk a serdülőkor nem hozza magával automatikusan az orgazmuskészséget, hanem azt külön meg kell tanulniuk. Éspedig vagy önkielégítéssel, vagy egy ügyes partner segítségével. (Az utóbbiakból, sajnos, kevés van, az előbbitől meg sokan idegenkednek.) így náluk sokkal gyakoribb, hogy nehezen jutnak el a szexuális kielégülésig. De ha eljutnak is, az épphogy kialakult orgazmuskészség nem olyan erős, mint a férfiaké, és megzavarhatóbb.Csakhogy a bevezetőben említettek – egy férfi és egy nő – már jócskán túljutottak az ifjúkoron, és régebben nem volt problémájuk a kielégüléssel. Esetük tehát eltér a szokványostól, és magyarázatra szorul. A magyarázat persze sokféle lehet, s a konkrét esetek tisztázása részletes, személyes megbeszélést igényelne. Így itt csak néhány lehetséges magyarázat megemlítésével kell beérnünk. Nézzük először a férfi problémáját, mivel az bonyolultabb.
Ha egy férfi képes a merevedésre, akkor rendszerint magömlésre is képes. Ám, ha ez nehezen, sokára vagy csak bizonyos feltételek esetén történik meg, akkor először is tisztázni kell az okokat. Előfordulhat például, hogy közösülés közben, vagy franciázás közben nem megy a kielégülés, csak önkielégítéssel, vagy ha a partner őt kézzel ingerli, esetleg más, speciális helyzetben. Ennek oka egyfajta lelki „leblokkolás” lehet, ami mögött valamilyen kapcsolati zavart, vagy régebbi, traumatikus élményeket találhatunk. Például az adott partner valamiért nem szimpatikus neki, neheztel rá, vagy fél attól, hogy véletlenül teherbe ejti, holott nem akar tőle gyereket. Esetleg egy előző kapcsolata sok kellemetlenséget okozott neki, és ezek tudattalanul felidéződve megzavarják élvezőképességét stb.
Mi lehet akkor a megoldás? Az okok tudatosítása csak teljesen őszinte, minden lehetséges részletre kiterjedő beszélgetéssel lehetséges. Emellett nem szabad semmit sem erőltetni, mert az csak ront a helyzeten! Az önmagában nem baj, ha maga a közösülés hosszú ideig tart, hiszen attól még nagyon élvezetes lehet – emlékeztetek a távol-keleten ősidők óta gyakorolt „karezzára”, vagyis az órákig tartó, mozdulatlan közösülésre, vagy egy nemrég megjelent, „ESZO” (Elnyújtott Szexuális Orgazmus) című könyvre -, aminek a végén sem kell magömlésre törekedni, mégis kielégüléssel jár.
Ha pedig valaki mégis magömlésre törekszik, akkor ezt úgy tegye, ahogy legkönnyebb, például önkielégítéssel vagy egyéb módon. Ettől megnyugszik, és később fokozatosan visszatérhet a közösüléshez is.
Kérdés persze, hogy érdemes-e egyáltalán folyton magömlésre törekednie egy férfinek? Az ősi kínai szexuális kultúra gyík „előírása”, hogy száz (vagy még több) közösülésből csak egyszer történjen magömlés, mert az elég nagy veszteség a szervezet számára. A közép-korúaknak vagy idősebbeknek ez megfontolandó ajánlat, bár persze nem kell szó szerint venni. De az kétségtelen, ha egy férfi nem érez sürgető igényt a magömlésre, vagy éppen fáradni kezd a hosszas közösüléstől, úgy nyugodtan abbahagyhatja magömlés nélkül is – legfeljebb némi pihenés után újrakezdi. Az sem baj, ha a partnere közben többször is kielégül, sőt! Hiszen sehol sincs előírva, hogy mindig mindkét félnek „szabályszerűen” ki kell elégülnie! Többször és/vagy hosszasan szeretkezni mindenképpen jobb, mint percek alatt eljutni a magömlésig – aztán vége!
Sajnos, a mai teljesítmény-központú gondolkozás a szex terén könnyen „orgazmus-központúsággal” jár, aminek következménye a telítődés és belefáradás, a hiábavaló erőltetés.
Sokan elfelejtik, hogy a szex nem versenyfeladat, ahol előírt normákat kell teljesíteni, hanem páros játék, amelyben a kikapcsolódás, a kölcsönös örömszerzés a cél. És nem a testi kielégülés, a magömlés a legfontosabb, hanem a lelki élmény, az érzelmi energiák áramlása és cseréje, a meghittség, az intimitás. Ami persze feltételezi a szexuális partnerek bizalmas és pozitív érzelmi viszonyát, tehát egy fizetett kapcsolatban aligha érhető el. (A fibár persze nem kell szó szerint venni. De az kétségtelen, ha egy férfi nem érez sürgető igényt a magömlésre, vagy éppen fáradni kezd a hosszas közösüléstől, úgy nyugodtan abbahagyhatja magömlés nélkül is -legfeljebb némi pihenés után újrakezdi. Az sem baj, ha a partnere közben többször is kielégül, sőt! Hiszen sehol sincs előírva, hogy mindig mindkét félnek „szabályszerűen” ki kell elégülnie! Többször és/vagy hosszasan szeretkezni mindenképpen jobb, mint percek alatt eljutni a magömlésig – aztán vége!
Sajnos, a mai teljesítmény-központú gondolkozás a szex terén könnyen „orgazmus-központúsággal” jár, aminek következménye a telítődés és belefáradás, a hiábavaló erőltetés.
Sokan elfelejtik, hogy a szex nem versenyfeladat, ahol előírt normákat kell teljesíteni, hanem páros játék, amelyben a kikapcsolódás, a kölcsönös örömszerzés a cél. És nem a testi kielégülés, a magömlés a legfontosabb, hanem a lelki élmény, az érzelmi energiák áramlása és cseréje, a meghittség, az intimitás. Ami persze feltételezi a szexuális partnerek bizalmas és pozitív érzelmi viszonyát, tehát egy fizetett kapcsolatban aligha érhető el. (A fizetett kapcsolatnál még egy önkielégítés is többet ér.)
Ami a nőket illeti, a kielégülés megnehezülése vagy lehetetlenné válása náluk is sokféle okra vezethető vissza. A legfontosabbak ezek közül a partnerhez való viszonyban, vagy pedig az egészségi állapotban keresendők. Ha egy nő neheztel a partnerére, úgy érthetően nem kívánja és nem élvezi vele a közösülést. Ilyenkor tulajdonképpen nem is szabadna, hogy erre sor kerüljön. Téves az az elképzelés, hogy a partnerek közötti vitákat,sértődéseket legjobb az ágyban, egy kis szexszel föloldani. A legtöbb ember – hacsak nincs szexuálisan kiéhezve – nem tudja könnyen félretenni az elszenvedett sérelmeket, így képtelen a szexre ráhangolódni ilyen lelkiállapotban. (A férfiaknak, főleg a fiatalabbaknak ez persze könnyebben megy.) Ajánlatos tehát a szex előtt „békét kötni”, közmegelégedésre lezárni a vitát, ezzel teremtve meg a szex élvezetének lelki előfeltételét…
Ez azonban még mindig nem garancia arra, hogy a nő ugyanolyan könnyen kielégül, mint az átlag férfi. Előfordulhat, hogy jó viszonyban vannak, kívánja is a szexet, mégsem tudja eléggé élvezni, például azért, mert közben fájdalmai vannak, vagy egy idő múlva visszaesik az izgalom, mert eszébe jut valami, aminek semmi köze sincs a szexuális élvezethez, esetleg megijed valamitől (pl. hogy hátha mégis teherbe esik stb.). Abbahagyni mégsem akarja a közösülést, remélve, hogy majdcsak újra belejön, vagy mert nem akar a partnerének csalódást okozni. Ilyenkor jön az, hogy erőltetni próbálja saját kielégülését, például úgy tesz, mintha nagyon élvezné – vagyis megjátssza magát. Ezzel azonban nemcsak a partnerét, hanem önmagát is becsapja, mert ettől nem fog belejönni, sőt a probléma csak súlyosbodik.
A megoldás tehát másképpen érhető el. Itt is alapvető a probléma őszinte és részletes megbeszélése egymás közt, ha pedig ez nem megy, vagy nem elegendő, akkor egy szakemberrel (bár ilyenekből nálunk egyelőre kevés van). Erőltetés és megjátszás helyett ajánlatos rögtön abbahagyni, ami nem megy, pihenés közben megbeszélni, és aztán másként, lazábban próbálkozni újra. A nőknek is sokat segíthet, ha a legegyszerűbb módon, önkielégítéssel erősítik orgazmuskészségüket, s ha ez már megy, akkor partnerüktől is elsősorban hasonló ingerlést, simogatást igényelnek.
