Bujaságok

Biaritzban történt. Minden villanyt eloltottunk a nagy nappaliban, csak egy ósdi, súlyos bronzlámpát hagytunk bekapcsolva a sarokban, a sárga selyem lámpaerőn keresztül a égő puha, meleg, kissé titokzatos és izgató fényt árasztott bearanyozva arcunkat és a szoba berendezését. Félárnyékban mozogtak a bútorok, félhomályban, mégis mindent tisztán, világosan láttunk. Félhomályban is szépen kivehető minden, ha az ember akarja.

Vörös, áttetsző ruha volt rajtam, vállamat meztelenül hagyta, csak a vékony pántok látszottak. A ruhán keresztül áttetsződött testem, meztelenségem. Velem szemközt ült Ann Therese Von Schlück-Minsteldorf grófnő. Combján felhúzódott a ruha, a szoknya alól világított bőre, és ha figyelmesebben megnéztem, ott, ahol combjai összefutottak, sötét szőröket láttam. Konyakot ivott és egyáltalán nem zavartatta magát, hogy a micsodájába bámulok. Konyakos poharat tartó keze megremegett. Időnként széttárta combjait, hogy még jobban megmutassa meztelenségét. Tőlem jobbra ott ült férje, Manfred gróf. Kezét nadrág-zsebében tartotta, matatott benne valamit, fogdosta megmerevedett farkát. Pierre barátomat sehol sem láttam, de kétségkívül ő is valahonnan ugyanazt bámulta amit Ann grófnő olyan bőkezűen mutogatott mindannyiunknak.

A grófnő pedig egyre nyíltabban tette ezt. Még jobban belevetette magát a karosszékbe, lábait még jobban felemelte, úgyhogy már gömbölyű farát is láthattuk. úgy tűnt, mintha egyáltalán nem érdekelné izgalmunk, tekinteteink.

A nádpálca után nyúltam, megragadtam a botot, megérintettem vele térdét, a bot végével gyengéden megcirógattam combjának belső felét. Egy szót sem szólt senki. A grófnő csak lehunyta szemét. Egyre mélyebben nyomtam lábai közé a nádpálcát, mindaddig, amíg végével szőreihez nem értem, majd ott kezdtem matatni. Nagyon felizgatott ez. A nádpálca mintha ujjamból nőtt volna ki, kezem meghosszabbítása lett volna. A grófnő is reszketni kezdett.

– Állj fel és vetkőzz le — szólt rá férje. A parancsadó hang kissé rekedt volt.

A grófnő gépként szót fogadott neki. Felállt, felemelte kezét és a nyakánál gombonként kezdte kinyitni ruháját. Ez idő alatt továbbra is a lába között tartottam a nádpálcát, továbbra is simogattam vele combját. Faltam szemeimmel, néztem, hogyan nyílik ki a blúz, hogyan kezd előtűnni bőre, és hogyan tárulkozik fel előttünk, hogyan jelennek meg a nehéz, kerek, formás mellek. Mellei kissé lógtak a súlytól, mellbimbói különösen nagyok, barnák és szinte szabályosan kerekek voltak. Maga a bimbó alig emelkedett ki.

– Mutasd a micsodádat! – szólt rá Pierre. A grófnő mintha kissé tétovázott volna, de úgy látszik elegendő volt az is, hogy kissé erélyesebben húzzam végig a nádpálcát combján, mintegy figyelmeztetve, erre azonnal folytatta a vetkőzést. Kilépett szoknyájából és teljesen meztelenül állt előttünk. Ezüst színű, magas tűsarkú cipő volt rajta.

– Mutasd a picsádat – parancsolt rá erélyesen férje, aki egyre szemérmetlenebbül, nyíltabban fogdosta merev hímvesszőjét a nadrágban.

A grófnő széttette a lábait, derékban meghajlította testét és hátulról megmutatta a pináját. A segge vágánya alatt húzódó szőrökre bámultunk. Előrehajolva egyik lábáról a másikra helyezte testének súlyát, segge pedig veszettül táncolt le-fel, mégsem voltunk elégedettek. én vettem át a parancsnoklást.

– Guggolj le!

A grófnő széttárt térdekkel leguggolt. Most sokkal jobban szemügyre vehettük pináját, láthattuk azt is, hogy borotválja: kis, négyszögletes, pázsitszerű szőrzete volt. Ott, a nyílásnál teljesen leborotválta. Pinája szinte ásítozott ebben a helyzetben, egészen beleláthattunk a mély sötétségbe.

Pierre ráparancsolt, hogy önkielégítsen.

Nem tudom, hogy Ann grófnő színészkedett-e vagy sem. de arckifejezése tétovázást tükrözött. Rettegéssel és nagy adag szemérmességgel nézett ránk, majd kinyögte:

– Nem megy, kérlek benneteket, nem bírok, így mások előtt még sohasem csináltam. Manfred kedves, kérlek!

Manfred, a férj pimaszul arcába nevetett. Kinyitotta sliccét és kiemelte testes, merev faszát, elkezdte húzogatni le-fel, megmutatva mindannyiuknak lemeztelenített makkját. Sohasem láttam még ekkorát, hatalmasnak, bunkósnak, szélesnek tűnt.

Ann szégyenkezve lesütötte szemét. Manfred, a férj felállt, hozzálépett és faszát egészen az arcába lökte.

– Csókold meg! Fagylaltozz!

– Manfred, kérlek… hiszen soha…

A férj arca szinte grimaszba torzult, a nő arcába nyomta faszát, arra kényszerítve, hogy kinyissa száját, hogy teljesen bekapja. Péniszét veszett tempóban kezdte nyomkodni bele, egészen a torkáig. Azt hittem, hogy megfojtja. Kezeivel, ujjaival segített a helyzeten, úgy tűnt, hogy a férfit a nő szenvedése, tiltakozása csak még jobban izgatta. Hímvesszőjét kivette belőle és arra kényszerítette, hogy nyalja, fagylaltozzon, majd hozzánk fordult.

Látják, ez a hölgy régóta arról álmodozik. hogy mások előtt ilyesmit csináljon, higgyék el. Már hónapok óta csak erről beszél nekem. Arról, hogy mások előtt hogyan fogja nyalogatni a péniszem. Most, amikor végre teljesülhet a vágya, most ellenkezik… Jana kisasszony, kérem, adja csak ide azt a nádpálcát! Odaadtam neki Ann grófnő alázatosan, meghunyászkodva kezdte nyalogatni, szívni a férj faszát, mert meglátta a fenyegetően magasba emelkedő nádpálcát.

– Megtesz ő mindent, de még mennyire, csak egy kissé meg kell győzni, rá kell beszélni – magyarázta cinikusan Manfred.

Íme, mindig is az volt a titkos vágya, hogy férfiak durván, erőszakosan belenyomják a pinájába farkukat, mielőtt még igazából felizgulna.

-Manfred, kérlek! …

– Befogni! Mit a fenét kéreted magad? Nem az a vágyad, hogy durván, erőszakkal beléd nyomjam a faszom? Hogy jól megkeféljelek, és fájva kezdjél nedvezni?

Pierre, nem gondolod úgy, hogy ki kellene elégíteni ezt a nőt? Nos, akarod?

Pierre semmit sem válaszolt. Odament ugyan, de farka egyáltalán nem állt fel. Láttam, hogy hogyan nyúl magához, hogy miként próbál izgalomba jutni, de ez nem sikerült neki. Láttam kérő, könyörgő tekintetét, és magamhoz intettem. Majd én segítek neki. Ujjaim közé fogtam farkát, valóban gyatra, semmis volt. Szájamhoz emeltem, makkját ajkaimhoz érintettem, végigsimítottam vele arcomon, fülemen, nyakamon. Pierre szerkezete azonnal reagált, éreztem, hogy bőrömön megmerevedik. De még mindig nem volt akció kész. Bekaptam, megnedveztem, végignyaltam, megharapdostam, ott, azt a bőrrészt, ahol alulról hozzánőtt a farkához. Pierre egyre keményebb, merevebb lett, éreztem, hogy hatalmas doronggá válik. Sóhajtozott úgy gondolom. a legszívesebben így és itt felezte volna be. De nem azért jöttünk, nem azért vagyunk most itt.

Harapásom lazult, kivettem a számból, és Ann grófnőhöz lépett… Férje megparancsolta neki, hogy álljon fel, tegye szét lábát és dülleszkedjen. A grófnő átölelte a férj derekát, farkát ismét a szájába vette, kidülleszkedett. Pierre pedig hátulról támadott, kezeivel szétfésülte a szőröket, láttam azt is, hogy miként tágítja a grófnő szeméremajkait, majd egyetlen erélyes lendülettel, valószínűleg nagy fájdalmat okozva, belé nyomta hímvesszőjét. Igen, világosan láttam, hogy miként szenved a nő, hogy miként vigyorog Manfred.

Itt az ideje, hogy én is bekapcsolódjak a játékba. Felálltam, ledobtam magamról a ruhát. Manfred végigmert, végignézett, tekintetében láttam a felindulást. Mellemhez nyúlt, én pedig a hasamat és a faromat kezdtem simogatni. Összekócoltam szőrömet, Manfred erre csak még jobban felizgult. Szándékosan tettem ezt vele, legalább én Is felizgattam valakit. Pierre ugyanis csak a grófnő seggébe bámult, teljesen lázba hozott, még az ujját is a segge lyukába dugta, Manfred pedig faszával, mintegy hangfogóval, tompította a nő fájdalmas sikolyait.

Odaléptem hozzájuk, Manfred mögött álltam, lehúztam a nadrágját, alsónadrágját hagytam, hogy a ruha lehulljon róla, egészen a bokájáig, majd elkezdtem kigombolni az ingét és egészen a testéhez simultam. Szőrömet a fenekéhez dörzsöltem. Manfred csak nyögött. Lenyúltam, megragadtam nedves, meleg farkát, míg ő továbbra is dugdosta feleségének szájába. Megnyálaztam ujjamat és farka mellett a nő ajkai közé dugtam, és követeltem tőle, hogy nyalja a kezemet.

Most már mindannyian alaposan felizgultunk, a szoba levegőjét nehéz illatok, lihegés, fojtott sikolyok töltötték ki Pierre szinte röfögött. Ann grófnő nyögött az élvezettől, a pinája teljesen benedvesedett, veszettül mozgatni kezdte fenekét jobbra-balra, ez pedig Pierre-t egészen megőrjítette. Végig eljutni azonban nem engedte.

Mindannyiunkat becsületesen ki fog elégíteni, mindig is ez volt az álma – nevetett Manfred, de Ő maga is alaposan felizgult már az orgia gondolatára is. Nos. gyerünk, feküdjünk le a padlóra. Mindannyian leereszkedtünk a szőnyegre, Pierre is hamarosan megszabadult felesleges ruhadarabjaitól, Manfred is levetette mindazt, ami még rajta volt. Nagy jegesmedve fehér szőrmén hevertünk a kandalló mellett, ahonnan az égő hasábok halk pattogása hallatszott. Most nyúltam először a grófnő bársonyos, sima bőréhez, megérintettem nagy melleit. Érintésemre egészen meghajlott, összegörbült a gyönyörűségtől, úgy helyezte el a testét, hogy a legjobban kezemre essen.

Manfred hanyatt feküdt, feleségét magára húzta. Csókolóztak. Majd, farkát hevesen a pinájába nyomta. Őrült kefélés kezdődött. Úgy látszik ez sem volt elég nekik, a férfi két kezével szelesre húzta e nő fenekét, feltárva Pierre előtt a nyílást, aki csak erre várt. Szeme felvillant, térden állva kúszott a nyitott lyukig, elhelyezkedett a nő széttárt lábai között, megkereste a legalkalmasabb helyzetet, majd végül is tövig belenyomta a farkát.

Ann grófnő kegyelemért könyörgött, könnyei csorogtak. Úgy gondoltam, mindez túlságosan is erőszakos és fájdalmas számára, de az is lehet, hogy tévedtem. Annál is inkább, mert mielőtt eljöttünk volna ide, Pierre már napokkal előbb arra figyelmeztetett, hogy ez a nő szívesen ad mindenkinek és szereti ha megalázzák. Manfred is kissé szadomazoisták, de ez nem kell, hogy minket aggasszon, mindez csak színészkedés azért, hogy az élvezet nagyobb élmény legyen.

Jó, hogy eszembe jutottak Pierre szavai, egyébként valószínűleg megrettentem, volna a grófnő szenvedéseinek láttán. A két férfi teljesen belehatolt, kefélték majd végül is megtaláltak a közös ütemet, ő pedig csak nyögött, jajgatott.

– Fogd be a száját a pináddal! – hörögte Manfred a grófnő alól, de teljesen lefoglalta a nagy csöcsök nyalása, harapdosása.

Odavonszoltam magam, szétterpeszkedtem a feje felett, leereszkedtem s megengedtem, hogy nyelve behatoljon a puncimba, megengedtem neki, hogy jól kinyalja, majd még jobban szétfeszítettem combjaimat, úgy, hogy már szinte lehetetlen helyzetben kezdett nyalni. Óvatosan végigfésülte nyelvével szőrömet, szinte bársonyosan, szégyenlősen, és ez annyira más volt, mint az a durvaság, amit a két férfi vele követett el. Nyalogatott, gyengéden harapdált, nyelvének hegyével csiklómat ingerelte, rezegtette a nyelve hegyét, úgyhogy egészen lúdbőrös lettem az élvezettől. Kiderült, hogy Ann grófnő a fagylaltozás, pinanyalás nagymestere. Beletúrtam hollófekete hajába, gyengéden simogattam és már úgy éreztem, hogy azonnal elájulok. A két férfi pedig kegyetlenül kefélte, nem törődve azzal, hogy ez jólesik-e avagy fáj a nőnek, erőteljes, heves mozdulatokkal támadtak rá, majd végül is kimerülten, agyonizzadva befejezték a nehéz munkát, és forró sugaraikkal megtöltötték a nőt.

Ann grófnő is már szinte a kéj tetején állt, hevesen nyalt, mindaddig, amíg el nem értem a kéjgörcsöt, ekkor hatalmas orgazmusban törtem ki.

Mind a hárman felálltunk és ott hagytuk Ann grófnőt a fehér medveszőrmén, pihenőre volt szükségünk. Manfred konyakot töltött, rágyújtott. Leültem, Pierre feje az egyik combomon, Manfred feje a másikon. A férfiak pihentek, pöcsük alaposan lekonyult, nyoma sincs az már az izgalomnak. Nézem a grófnőt, hogy miként, elhagyatottan hever a medvebőrön, mint egy eldobott tárgy, érzelmek nélkül, óhhh, hol vannak már az élvezet pillanatai. Nem tiltakozik, tehát azt jelenti, hogy mindez kellemes számára.

De nem azért jöttünk ám, hogy lazsáljunk. A cigaretták elégtek, a konyakos poharak kiürültek, itt az ideje, hogy újból munkához lássunk, hogy újból megkezdődjön a nagy kefélés, a nagy izgalmak. a gyönyörgörcsök és sperma fröcskölések!

Ann, mássz ide hozzánk! – parancsolta Manfred, a nő pedig szót fogadott neki. A férfi bájdorongját ismét a szájába nyomta. Úgy tűnik, ezeknél minden szopással, nyalással kezdődik. A folytatás azonban mindig másmilyen. A grófnő szájában most a férjének a farka, de szétvetett lába és ami közte van az most a férfi arca felett lebeg. Közben Pierrenek kínálja fel. Ő sem lazsál, nem hagyja futni az alkalmat. Marokra kapja farkát és a grófnő pinájába nyomja, teljes erővel. Manfred pedig mindezt közvetlen közelről, alulról szemléli. Igen, ez már valóságos orgiázás. Pierre viharos támadásai a grófnőt térdre ejtik, leereszkedik Manfred arcára, aki bizony él az alkalommal és azonnal nyelvelni kezdi a nő csiklóját, azzal sem törődve, hogy időnként, sőt igen gyakran belenyal Pierre hatalmas faszába.

És én? Mit teszek én? Ülök, nézem a kavargó hústömeget és önkielégítek? Azt sem tudom, hogy ki, kit kefél, ki, kit nyal? Mégsem hagynak nyugton, Pierre közeledik felém, arcát hozzám nyomja. Érzem nyelvét, ahogyan nyalja a fenekemet, ahogyan egyre hevesebben és mélyebbre hatol be seggem vágányába, sőt már azt is érzem, hogy épp a lyukamat kezdi nyalogatni. Időnként pedig azzal próbálkozik, hogy nyelvének hegyét minél mélyebbre nyomja. Úgy látszik rettentően izgatja ez, mert íme, már másodszor fröccsenti tele gecijével a grófnőt. Érzem, hogy teste megmerevedik, beleharap a fenekembe. Manfred is kivette már a grófnő szájából hímvesszőjét és épp ebben a pillanatban lőtte ki golyóját üresbe, a levegőbe.

Az ondója sugarakban spriccel belőle, legalább fél méter magasba, és cseppekben hull alá a nő hajára. Én pedig ezúttal saját ujjammal, egy kis lopott maszturbációval vetek véget felizgulásomnak.

Ann Therese Von Schlück-Minsteldorf grófnő ezúttal sem tud eljutni a csúcsig.

– Jana, mi téged teljesen elhanyagoltunk, de sebaj, helyrehozom én a mulasztást – súgta a fülembe Manfred, és közben erőt gyűjtött az újabb baszópartihoz. Keze mélyen becsusszant a pinámba, simogatta a testemet, noha szeme a grófnőre szegeződött, aki viszont fejét Pierre ölébe fúrta, csókolgatva combját, hasát, a szőröket és a dorong végét, azt a kemény és hatalmas makkot.

– Nem megy? – súgtam fülébe.

– Menni fog ez, csak neki különös izgatásra van szüksége – felelte Manfred, ügyet sem vetve arra, hogy szinte tésztaként gyúrtam a farkát, mert a másodszori fröcskölés után életjelt sem adott magáról, esze ágában sem volt megmerevedni.

Pierre minden bizonnyal nagyon harapott a grófnőbe, mert nyelve alatt farka ismét acélossá vált, megnyúlt, íme, ismét készen állt arra, hogy valamelyik nyílásba betörjön. Annt ugyan izgatta, de ő maga semmilyen jelet nem adott arról, hogy szeretné magában érezni. A döntést Pierre-re bízta. Ő a hasára fordította a nőt és hátulról beverte neki. Kefélte, de úgy látszik ez sem volt elegendő, mert onnan hirtelen mozdulattal kivette és a segge lyukába dugta, majd ismét felvette a ritmust, a hátára fektette, kirántotta belőle és a szájába lökte a farkát.

Manfred és én csak néztük, mindketten alaposan felizgulva, ott egy karnyújtásnyira tőlük. Végül is Manfred tovább már nem bírta, megragadta bokámat, lábamat a vállára vetette, majd belém hatolt és pumpálni kezdett. Tekintetét azonban nem vette le Ann-ről és Pierre-ről. Pierre már a vége felé közeledett, amikor kirántotta péniszét a grófnő szájából. Manfred pedig visítani kezdett. Faszának bunkós végével rettentő fájdalmat okozott, már egyáltalán nem ügyelt arra, hogy hogyan kefél, csak a saját önző élvezete volt számára a fontos, és most kezdett világossá válni, hogy felesége tulajdonképpen miért is élvezi egyre jobban a mazochista szeánszokat, hiszen egy ilyen férfi mellett előbb-utóbb mindenki azzá válna.

Pierre markába kapta dorongját és végiglocsolta a grófnő testét, majd szétkente rajta a magot, Manfred pedig rögtön azután bennem ürült ki, szinte karóba húzva engem. De úgy jártam, mint a grófnő, én sem tudtam eljutni a csúcsig. Az orgazmusom elmaradása tekintetemen is megmutatkozott, mert Ann grófnő úgy, sikamlóan a spermától odavonszolta magát a padlón és fejét combjaim közé fúrta. Nyelvével akarta pótolni mindazt, amit férje elmulasztott velem megtenni. Nyalni kezdett, úgy éreztem, hogy még ügyesebben, rafináltabban csinálja, mint először, Manfred és Pierre pedig talán ismét erőt gyűjtve lihegtek a szőnyegen.

Ujjaimmal szétnyitottam szeméremajkaimat, hogy Ann könnyebben és jobban belém hatolhasson nyelvével. Azzal sem törődtem, hogy csorgott belőlem férjének leve, az a rengeteg sperma, csak egy cél állt a szemem előtt, azt akartam, hogy mielőbb vége legyen, mégpedig ezt a nő nyelvével éljem el. Simogatni kezdte a mellemet, a hasamat, a szőrzetemet, testemen pedig végigszáguldott a kéj. Összegörnyedtem, testem íjként feszült meg, érthetetlen szavakat kiáltoztam, hanyatt estem, lábaimat arcom elé rántottam, teljesen összegabalyodva a grófnő nyelvcsapásai alatt.

Nála pedig – ismét semmi. Úgy vettem észre, hogy egészen a küszöbig eljut, de nem tud átlépni rajta. Mindig csak egy kevés hiányzik. Mivel pótoljuk ezt?

Hogyan lehetne öl is átbillenteni a túloldalra?

Pierre és Manfred ismét fickósodni kezdett. Úgy látszik alaposan felizgatta őket az orgazmusom. Marokra kaptak farkukat – oh, milyen izgatóan tudják ezt tenni – szinte én magam is éreztem és úgy gondoltam, hogy azonnal még egyszer rám tör az orgazmus. Talán van még egy olyan kicsiny testrészem, amely nem elégült volna ki. De az is lehet, hogy csak a lelkem, a szemem kívánta a férfiakat. A grófnő kezeit a pinámra helyezte, lagymatag, alélt ujjait behatolni engedtem, míg Pierre ismét a gyönyör felé közeledett. Legalábbis megpróbált elérni az újabb spriccelésig. Megmerevedett, abbahagyta a kézimunkázást, de farka hegyéről csak egyetlenegy csepp csordult ki. Kilőtte már az összes golyóját. Manfrednak valamelyest jobban sikerült elmennie, de látszott rajta, hogy neki is kínos, fájdalmas már az orgazmus.

Utánuk rögtön én is befejeztem, a grófnő ujján.

– Nagyszerű voltál. de most rákényszerítünk téged is, hogy visítozz a gyönyörtől – hörögte Manfred.

Ann felvillanyozódva bólintott.

– Kérd, akkor majd megtesszük!

Ann letérdelt, kérő hangon fordult hozzánk, de Manfrednak ez nem volt elég. Kiadta a parancsot: tessék mindannyiunk seggét kinyalni. – igaz, hogy tiszták voltunk, de mégis…

Pierre nevetett, Manfred is, nekem pedig az egész igen kínos volt, de ki kellett tartanom. Az egészet úgy látszik csak Ann élvezte. Manfred elkapta mellbimbóját, hüvelykujja és mutatóujja közé szorította, csavargatta, húzigálta, Ann pedig nyüszített a fájdalomtól, de az is lehet, hogy a gyönyörtől.

– Jana, vágj a seggére tízet – parancsolta Manfred.

Megragadtam a nádvesszőt néhányszor a levegőbe suhintottam vele, a pálca fütyült, Ann pedig egyre nagyobb izgalomba került. Nofene! Ez a lényeg tehát. Óvatosan rácsaptam a fenekére, de Manfred nem volt megelégedve.

– Csapj rá, az Istenit, verd véresre! Nem tehettem meg. Pierre segített. Kivette kezemből a nádpálcát, és figyelmeztetés nélkül jó nagyot suhintott a szerencsétlen nőre, fenekén a bőr szinte kirepedt, azonnal vastag, vörös csík lett rajta. Úgy látszik, csak erre várt, erre volt szüksége. Elszörnyülködve kiáltottam fel, de ugyanakkor Ann is kiáltozni kezdett, az orgazmustól. Mindhárman néztük, úgy tűnt sohasem akarja befejezni, azt kapott el, akit ért, karmolt bennünket, szorongatta, rángatta Pierre faszát, tépte pinámról a szőrt, majd végül is megnyugodott. Combja, lába köze teljesen nedves volt. Úgy élvezett, mint egy férfi. Legalább annyi pinalé csorgott ki belőle, mint két, hatalmas herével megáldott, egy hete nem ejakulált férfiből. Ezután hálásan, gyengéden, boldogan szájon csókolt bennünket.

A továbbiakban már semmihez sem volt kedvünk. Konyakozni kezdtünk, egy-két óra elmúltával pedig alaposan betankolva már csak arra voltunk képesek, hogy bevessük magunkat az ágyba. Pihenni, aludni kellett, én úgy éreztem, hogy felejteni is, mert izgalmas volt ugyan, de jó nagy adag szadizmus és mazochizmus is volt ebben a bujálkodásban.

Másnap fejfájással ébredtem. Valaki a kezembe nyomott egy pohár narancsszörpöt, mohón kiittam. A nyitott ablakon madárfütty hallatszott be, kitárult az ajtó és meztelenül Ann lépett be.

-Jana, megcsókolhatlak? Úgy szeretem az illatodat!

Feje máris a takaró alatt, a lábam között volt. Folytatódott az egész, vagy talán újból kezdődött? Ez most egyáltalán nem fontos.

Ez történt velünk Biaritzban, ahol soha többé nem jártam.