Szex a japánnal

Akkoriban Marion és én a Rue de la Rambla 23-ban béreltünk lakást, és minden magára valamit is adó szálloda portása tudta a telefonszámunkat. Régimódi, buja kényelemmel berendezett szobáink voltak , bordó és mély-lila selyemtapétával.
Az én ágyam fényes-fehérre lakkozott Lajos-korabeli darab volt, szemben a falon óriási metszett tükör, halvány drapériával.

A japán férfi egy szerda délelőtt jött először. Marion a városba ment, és én unatkozva , lustán elnyújtózva vártam a csöngetést. Fujiyama-színű harisnyatartót viseltem bugyi nélkül, hogy kiemeljem fanszőrzetem sötét háromszögét.

Kettőt csengettek. Két erőszakos-rövidet. Magamra terítettem Marion köpenyét, abban nyitottam ajtót.

A japán férfi alacsony volt, rövid, olajos-sötét hajú, kifogástalan-öltönyös. Intettem, hogy lépjen beljebb. Ahogy becsuktam az ajtót, két kezével átfogta a derekamat, finoman felgyűrte rajtam a köpenyt és fenekemet a jéghideg előszobatükörhöz szorította. Harisnyatartóm kapcsa csattant a tükörüvegen. Szereted a tükröket – állapította meg. A hangja majdnem nőies volt, elütött kövérkés testalkatától. Megpróbáltam elképzelni milyen meztelenül.

Marion választotta őket – válaszoltam hetykén, és élveztem a tekintetét, amely a mellbimbóimra kalandozott.

Ő is velünk lesz ma? – kérdezte. Megráztam a fejem – szándékosan ráborzolva hajfürtjeimet skarlátszínű szaténba rejtett melleimre.

Most vigyél a szobádba, aztán vetkőzz le! – parancsolt rám. Csak ekkor vettem észre kezében egy fényes, fekete lakktáskát. Előtte lépdeltem, hagyva, hogy levetett sáljával popsim ingerlő ívét csiklandozza.

Levetkőztesselek? – kérdeztem lassan elnyújtva a szót, ahogy hanyatt vetettem magam a Lajos-korabeli ágyamon.
Miért kapkodnál ? – húzta fel fekete, szigorú szemöldökét.

Tulajdonképpen mit dolgozol? -próbáltam erőltetni valamiféle társalgást, de válasz helyett az ágy szélére ült, és ölében felnyitotta titokzatos-fekete táskáját. Kíváncsian közelebb hajoltam. A táskában kis, átlátszó üvegdobozokban hatalmas, egzotikus rovarok mozogtak. Visszafojtottam a lélegzetem.

Szereted őket? – kérdezte a Japán és megnyálazott hüvelykujjával a combom bőrét simogatta. Nem válaszoltam. Ő mosolygott, és felnyitotta az egyik doboz fedelét.

Dőlj hátra ! – parancsolt rám.

Némán engedelmeskedtem. Egyik kezében egy nagy sötétbarna bogarat tartott, a másikkal az ingét, sliccét gombolgatta. Fölém térdelt és hagyta, hogy a bogár lábai a mellbimbóimon kapálózzanak. Visszatartottam a lélegzetemet, és hol a bogarat, hol ágaskodó kőkemény bimbóimat bámultam.

Hunyd le a szemed és gondolj a faszomra! – parancsolta. – Milyennek képzeled hímvesszőm? Amikor kinyitottam a szemem, már az arcom fölött térdelt. A bőre nőiesen fehér volt, a farka pedig egyenes, kemény és lassan lüktetett.

Nyelvem hegyével megcsiklandoztam a makkját. Nedve nyálammal keveredve az államra maszatolódott. Felhördült, és a számba tolta a faszát, olyan erősen, hogy éreztem, ahogy forró makkja végigmasszírozza a szájpadlásomat. Meg sem állt a torkomig. Megszívtam farka hegyét, jó erősen és fél szemmel közben a bogár után kutattam.

Elég már! – mordult rám és kihúzta lüktető farkát a számból. Aztán hátracsúszott az ágyon és én végre megláthattam a bogarat. Még mindig a kezében tartotta, de erősebben szoríthatta a kitinpáncél alatt, mert a különös bogár egyre hevesebben rángatta lábait az ujjak szorításában. Marion tükrében jól láthattam, ahogy ezt az apró vonagló szörnyet a puncimhoz közelítette. A lábak a muffomat csiklandozták. Önkéntelenül is szélesebbre nyitottam combjaimat. Éreztem ahogy nedvesedik a puncim, aztán a vonagló lábak a csiklómon táncoltak, egyre vadabbul ingerelve a kéjgombomat.

–    Emeld feljebb a fenekedet! – mondta és egy váratlan mozdulattal kihúzta ujját a hüvelyemből. Most a bogár széles, sötétbarna fejét nyomta oda a vaginám bejáratához és éreztem, ahogy az megpróbálja beljebb fúrni magát.

Szemem a tükör és a férfi között ugrált, látni akartam mindent.

A csiklóm egyre hevesebb hullámokban lüktetett és a japán most felszabadult kezével a popsimat paskolgatta.

Jó lucskos már a pinád – mondta és a nedvességet szétkente a combjaimra. Ráérősen mozgatta a csípőmet, éreztem
ahogy lassan közeledik az orgazmus.

Ekkor azonban egy váratlan mozdulattal szétroppantotta a hatalmas bogár testét. Az állat kiömlő zöldes bele a kézfejére meg a szeméremdombomra fröccsent. Hátralöktem magam az ágyon, de két kezével megragadta a derekamat és visszarántott. Egyenesen bele hófehér, kemény faszába. Lassan mozgott bennem és én a testét néztem, a zsírosan puha bőrét, csupasz combjait.

Milyen szoros a pinád. Ezt szeretem – cirógatta meg  a duzzadt mellbimbóimat. – És most térdelj fel! – parancsolta.

Akkor hátulról nyomult belém nagynak nem nevezhető péniszével. Egyik keze a combomon volt és éreztem, ahogy közben a másik kezével felváltva simogatja a végbélnyílásomat meg a heréit.

Minden hónapban eljövök hozzád, -hörögte – és egyre kevesebbet kapsz a faszomból, hogy hamar hozzászokj a bogarakhoz. Meg kell tanulnod úgy elélvezni, ahogy a bogarak simogatnak.

Faszát egyre keményebben lökdöste belém, ujjaival pedig a fanszőrzetemet borzolta.

Nem hallottam meg a lépteket a parkettán, de egyszerre csak Hose arca hajolt fölém.

Tálalva az ebéd, édes Asszonyom – mondta mosolytalan arccal.

Akkor már nem is tudtam, hogy csak Hose cipője koppant a napsütötte padlón, vagy a Japán nyakcsigolyája roppant akkorát. Hose félrelökte a hófehér bőrű, élettelenné nehezült testet, aztán megoldotta nadrágszíját, arca egész az arcomhoz súrlódott, úgy lehelte a számba, egyenesen a fogaim közé, le egészen a torkom legmélyére:

–  … és most szétbaszlak! …

Azon a nyáron Hose volt a szakácsunk. Szakácsunk, testőrünk és mindenesünk…